2011. május 6., péntek

TEF: Slap in the Bass és We Plants Are Happy Plants interjú


Amire Fat Boy Slim is felfigyelt – Slap In The Bass interjú

A Slap In The Bass duója három csehországi fellépés között látogatott el a Tavaszi Egyetemi Fesztiválra, hogy felpörgesse az Elektro színpad közönségét. Ennek örvén sikerült leülnünk a csapattal egy villáminterjú erejéig.

-          Jártatok már Pécsett? A közönség részéről milyen reakciókra számítotok?
Most járunk másodszor Pécsett. Az első fellépésünkhöz nagyon jó emlékek fűződnek, egy szinte teljesen üres teremben kezdtünk el játszani, és a szettünk végére gyakorlatilag teltház kerekedett a helyen. 

-          Máshol nem szoktak ilyen jól reagálni a zenétekre?
Magyarországon elég nehezen találjuk meg a közönségünket, meg kell becsülni, ha jó bulit lehet csinálni itthon. Örülünk, hogy ez Pécsett már sikerült egyszer. Sajnos általánosságban a hazai zenei igények – és az ezeket kiszolgáló táncparkettek - többnyire egy – két év késésben vannak a nyugat-európai klubokhoz, trendekhez képest, amelyek többnyire meghatározzák a mi hangzásvilágunkat. Egyelőre úgy fest, hogy nyugatabbra könnyebben tudunk érvényesülni.

-          Gyakran próbáltok megújulni?
Ez sosem próbálkozás kérdése, inkább egy természetes folyamat. Mindig van egy új stílus, egy új hangzás, ami mozgat minket. Pechünkre azonban rendszeresen az általunk éppen hátrahagyott vonal robban be a fősodorba, azt kezdi el szeretni a közönség. Így többnyire meg kell elégednünk a szakma elismerésével. Abból viszont szerencsére jut bőven…

-          Kik voltak eddig a legnagyobb nevek, akiktől pozitív visszajelzés érkezett?
Sok nemzetközileg ismert zenésztől érkeznek jó kritikák… úgy fest, hogy nyugatabbra sokan kedvelik, és játsszák a zenéinket. Jelentek már meg számaink Lee Moretimer kiadójánál a Wearhousemusicnál, Fat Boy Slim kiadójánál a Southern Fried Recordsnál, illetve most pénteken válik elérhetővé Egypt című legújabb kislemezünk a német No Brainer Records gondozásában, amelyhez egy különleges videoklipet is készítettek számunkra nemrégiben, amely egy három részes történet első epizódja. A Malenta által megálmodott teljes story két további klipből fog összeállni, így akinek felkeltette az érdeklődését az Egypt, az mindenképpen kövesse a No Brainer kiadó további videós megjelenéseit!


 
Boldog növények esete a japán letöltővel

A hazai elektronikus színtér egyik igazi magányos harcosa végre Pécsre érkezett. A We Plants Are Happy Plants (a.k.a. Bergmann Péter) zenéjével az elmúlt egy évben gyakorlatilag mindenki találkozhatott, aki használ internetet, illetve akad Music Television a csatornái között. A hirtelen jött lehetőségekről, zenei hatásokról, illetve a hazai és külföldi lehetőségekről beszélgetünk kicsivel a buli előtt.

TEF: Sosem volt még Pécsett koncerted. Van egyfajta előzetes kép a fejedben, hogy milyen lesz a közönség, illetve maga a buli?
We Plants Are Happy Plants: Eddig javarészt Budapesten, illetve Debrecenben voltak koncertjeim. Igazából lehet az ember fejében egy ilyen kép, de alapvetően minden buli különbözik a másiktól. Még két debreceni fellépést is nehéz összevetni, annak ellenére, hogy a helyszín mondjuk azonos. Ennek ellenére nyilván vannak kvázi elvárások, például most, hogy láttam a színpadot és a helyszínt azt gondolom, már csak a közönség dönti el, hogy milyen lesz a ma este.

TEF: Mikor fogtál hozzá a We Plants Are Happy Plants-nek? Honnan indul a történet?
WPAHP: Sokáig együttesben játszottam és körülbelül három és fél évvel ezelőtt elkezdtem a gép előtt borzalmas zenéket csinálni. Egy idő után aztán komolyabban vettem, mint egy sima hobbit, illetve hívtak egy fellépésre, aminek íze nagyon megtetszett. Elkezdtem rámenni arra, hogy ne csak egy DJ legyek, hanem elkezdtem saját zenét gyártani, hogy azokat tudjam felpakolni. Végül az egész átváltott oda, hogy igazából olyan előadó lettem, aki kizárólag a saját zenéjével dolgozik.

TEF: Egy éve történt egy fordulat, amikor is a szó klasszikus értelmében felfedeztek. A közönség az egészből, annyit érzékelt, hogy itt van egy új és profi videó, amin egy srác a tetőn remek zenét csinál. Mi történt a kulisszák mögött?
WPAHP: Az MTV Brand New és a Red Bull Made in Garage nevű projektje egy hónapon belül talált meg. Utóbbi ötszáz másik előadóból választott ki engem és elkészítette a Sell Your Soul klipjét, előbbi pedig lehetőséget és promóciós időt biztosított annak sugárzására. Amellett, hogy a csatorna vetíteni kezdte, felkerült az egyes videó megosztókra, ahol még többen tudták megnézni és megismerni és most ennek köszönhető, hogy nem csak Budapesten, hanem egyre több helyen tudok fellépni vidéken is. Sokkal egyszerűbb eljutni az emberekhez. Azóta megjelent még egy videó, amit már én csináltam egy slow motion kamerával.

TEF: Az MTV és a Red Bull is egy nagy nemzetközi brand, akaratlanul is felmerül a külföld fele kacsintás témája. Hogy állsz az országhatárokkal?
WPAHP: Eddig egy svájci fellépésem volt, de a külföld nem is ilyen szempontból érdekes. Mielőtt itthon ismertebb lettem, már több hónapig képviseltettem magam a The Hype Machine nevű oldalon, ami a világ minden részén fellelhető zeneblogok történéseit gyűjti össze. Az első nagyobb sikert az Apollo című instrumentális szám aratta, ami az akkori viszonyokhoz képest kiemelkedően sokan tettek be a kedvenceik közé. Tavaly ezt fejelte meg Hans Zimmernek készített remixem, ahol minden megháromszorozódott. Bizonyos szempontból tehát előbb nyitottam külföld felé és csak aztán került a képbe Magyarország. Az a helyzet, hogy megélhetési szempontból sokkal jobb lehetőségek vannak a határokon kívül. Úgy érzem, több pozitív visszajelzést kapok, talán jobban értékelik ezt a fajta zenét, illetve lemezértékesítési szempontból sem lebecsülhető, hiszen egy sokkal nagyobb terület. Ugyanakkor fellépések tekintetében jóval egyszerűbb a magyarországi helyzet.

TEF: Február elején jelent meg az első albumod. Lemezként is vagy csak digitális formában vásárolható meg?
WPAHP: Ma már csak az online terjesztésnek van létjogosultsága. Könnyebben és gyorsabban beszerezhető mindenki számára, ha egy klikkel, egy dollárért letölti iTunes-ról, mintha elmegy és megvásárolja a boltban, valamint így az is beszerezheti, aki történetesen nem az országban lakik. A lemez formátum szerintem kizárólag promóciós célokra alkalmas. A Time is a Landscape ugyan kijött így is, de pont a napokban hívtam vissza egy adagot, hogy inkább az előbbi módon használjam fel.

TEF: Említetted, hogy korábban együttesekben zenéltél. Nem gondolkoztál, hogy magad mellé veszel valakit?
WPAHP: Alapvetően az erős egyéniségekkel tudok együtt dolgozni, de ugyanakkor zenei szempontból ez sokszor feszültséget szült. Így aztán kipróbáltam, hogy milyen egyedül és ezután már nehéz nyitni más emberek felé. Ha valaki önmaga dolgozik és nincs senki, akihez alkalmazkodni kell, jobban be lehet látni a bejárandó utat. A mostani managerem is inkább csak a szervezésben segít, mert abban borzalmas vagyok.

TEF: Köztudott, hogy a mestereidnek a Daft Punkot tartod. Milyen más hatások alakítják az alkotási folyamatot?
WPAHP: Mindig azt szoktam mondani, hogy a Daft Punk és a Radiohead a két legnagyobb hatású zenekar számomra, de nyilván előbbi inkább köthető hozzám, hiszen ők is elektronikus zenében utaznak. Egyébként azt vettem észre, hogy találtam magamnak egy sajátos hangzásvilágot, amit igazából úgy érek el, hogy hagyom kijönni magamból, ami bennem van. Ezekben a számokban én sem a Radioheadet, sem a Daft Punkot nem tudom tetten érni. Alapvetően nem is akarom, mert arra törekszem, hogy kialakítsak egy rám jellemző stílust, ami sem korábbi zenék, sem az aktuális trendek által nincs befolyásolva.

Nincsenek megjegyzések: